Adások átiratai
2008 8. 3. A megmondóember szerepében: az Erdély FM zenei szerkesztője
Árpi: Ezen a hétvégén is, mint megszokhattátok, Erdély legjobb zenéit fogjátok hallani a PopSuliban, csakhogy ma van egy meghívottunk is: itt van velünk az Erdély Fm zenei szerkesztője, Ila Gábor, akit arra kértünk, hogy értékelje a számára valamilyen okból kifolyólag érdekes erdélyi popsulis előadókat.
Gábor: Szervusztok, fiúk.
Előd: Gábor, ezeket a dalokat te választottad. Ki az első választottad?
G: Elsőként a Ritmo del Flamenco zenekarról beszélnék. Kiváló zenekar, képzett zenészekkel. Mint a neve is mutatja, flamenco stílusú zenét játszik.
Á: Azért annyit mondjunk el a Ritmo del Flamencóról, hogy ott voltunk a Félszigeten, ahol koncerteztek, és nekem az tűnt fel, hogy nagyon összhangban vannak az énekesek – merthogy két énekeslány van – és a zenészek, nagyon tudják követni egymást.
E: Igen, látszik az, hogy nagyon szeretik egymást, és a zenét, amit csinálnak.
G: Folkos-flamencós crossover zenét játszanak. Szerintem érdemes lenne a folkos vonalat tovább erősíteni, tehát a népzenei motívumokat integrálni a zenéjükbe, ettől lesznek ők egyediek. Hangszerelésben mindenképpen tanácsolnám az elektronikus eszközök alkalmazását, groove-os alapokat, tehát kicsit modernizálni a hangzást.
G: Második kiszemelt áldozatunk a the Underskies zenekar. Stílusban ők valahol a pop és a reggae metszetében lubickolnak. Én tanácsolnám a profiltisztítást, a fókuszálást leginkább a reggae irányába, ami egy nagyon európai trendbe illeszkedő vonal: feszesebb ritmusok, pontosabb tempó. Hangszerelésben javasolom – és javasoljuk, mert ezt több kollégától is hallottuk – a szinti-fúvósok kigyilkolását teljes mértékben. Tessék a szűk környezetben fellelhető fúvós kollégákat fülön ragadni, becibálni őket a stúdióba, megtanítani nekik a számokat, és utána a koncertekre is elráncigálni őket. Sokkal jobban fog szólni élő fúvósokkal: pozán, szaxofon, trombita. Ad majd egy olyan erőt, egy olyan plusz lendületet a zenének, ami most még talán hiányzik. Így is nagyon kiváló, de úgy még jobb lesz.
E: Gábor, a harmadik kiválasztott következik.
G: A KÜB_Beat, akinek a neve onnan ered, hogy...
E: Kónya Ütő Bence.Egyébként ő a sZempöl Zenekar laptopos sráca.
Á: Ő a sZempöl dj-je, aki általában az alapritmust szolgáltatja, egy-két gépi, elektronikus effektussal segít rá az akusztikus hangszerekre.
G: Én nagyon szeretem, hogy pop-folkos témákat visznek a zenébe. Javasolnám minél több akusztikus hangszer használatát. Ezt egyébként a Kiskecse című számban már meg is tette Bence, amikor dorombot használt, de miért ne lehetne ugyanott élő mondjuk a tangóharmonika is.
Á: És akkor menjünk tovább. Ki a következő áldozat?
G: A Slip duó. Egy érzéssel teli, lírai vonalat képviselnek – legalábbis számomra. Nekem átjön, hogy amiről énekelnek, azt hiszik, vallják, és szívvel-lélekkel csinálják. Ugyanakkor kevés: produkcióban ez a duó felállás már nem nagyon tud elmenni. El lehet vele prüntyögni egy étterem sarkában, de ahhoz, hogy ez lemezen, koncerten megszólaljon, mögé kell tenni valamit, legyen ennek több súlya. Színpadi kiállásban is, mint Radió Cafés kollégánk-barátunk, Nesta említette, a köldöknézésről szigorúan le kell szokni, le kell tépni a közönség fejét – idézve az említett kolléga szavait.
E: A Félszigeten pont ez történt. Egyrészt nem ketten léptek fel, hanem trióként üzemelt a Slip, ott volt velük Aszti, aki Erdély egyik legjobb perkúciós hangszerese. Másrészt azt követően, hogy Koszi, az énekesnőjük, végigülte az előadást, a ráadásban felállt, és a közönségnek... hát, szerintem leszakadt a feje.
Á: Egyébként nekem nagyon tetszett az, ahogyan abbahagyták a koncertet. Énekeltek, énekeltek valami cigánydalt, és akkor egyre halkabban énekelt Koszi, és halkabban, és kiment, és akkor dobolt Aszti, és halkabban dobolt, és kiment, és ottmaradt egyedül a gitáros, aztán ő is kiment.
G: Szuper. Ez egy régi vita, régi téma, hogy kinek is zenél a zenész. A közönségnek kell zenélni. A közönség türelmetlen. Biztos mindig van egy törzs-hallgatói gárda, aki türelmesen végigüli a koncertet, de bizony a legtöbb hallgató mondjuk a Szigeten vagy a Félszigeten koncertről koncertre járkálva nem ad több időt egy zenekarnak, mint két-három szám. Két-három szám alatt kell meggyőzni, hogy ottmaradjon, felálljon a hátán a szőr, és úgy érezze: na, ez az a zene, ami őt megfogja.
Á: Folytatjuk a beszélgetést Ila Gáborral, az Erdély FM zenei szerkesztőjével. Ki a következő zenekar, akiről beszélni szeretnél?
G: A Sapiens. Üdítő hip-hop színfolt az erdélyi popzenei térben. Erős szöveg, ugyanakkor itt-ott elhanyagolt zenei tartalom. A 88 bpm című számban például alig játszik valami szerepet a zene, ellentétben például a Nemez című számukkal, ahol sikerült jó érzéssel egy akusztikus zongorát alávarázsolni a szövegnek. Ezt a helyes arányt kell valahogy megtalálni – és ez egy általános probléma a hip-hop zenében. Itt is azt tudom elmondani, hogy fusion – tehát a stílusok elegyítése: ez a mostani hallgatók számára valami különösen vonzó hangzást ad. A Sapiens alá én gyönyörűen el tudnék képzelni jazzes témákat. Tessék elővenni 1960-tól, Freddie Hubbardtól 2007-ig, Herbie Hancock által készített albumokat, és onnan lehet érdekes dolgokat kivágni, a zene alá tenni, és máris eltolódik az arány, és több hallgatóhoz eljut az az üzenet, amit a srácok a szöveg által próbálnak kifejezni.
Á: Ezzel műsorunk végéhez érkeztünk, a Balance zenekar Eoo-Eoo című dalával búcsúzunk, de előtte még egy jótanács Gábortól.
G: Meg kell tartani az egyedi hangzást, meg kell tartani azt a lokális zenei kultúrát, amit örököltünk, mert ettől lesz egyedi, ettől lesz erdélyicum. Se Magyarország, se Európa nem kíváncsi arra, srácok, hogy milyen kiválóan tudtok stílusgyakorlatban britpop zenekarokat leutánozni, hip-hop előadókat kopizni. Mindenki arra kíváncsi, ami a szívetekben, lelketekben van, amit örököltetek. Álmokat nem feladni, gyakorolni, azt, amit el akartatok mondani, nem elfelejteni, és így tovább.
Á: Munka, munka, és munka...
E: És akkor annak meglesz a gyümölcse is. Például ahogy legutóbb a Tündérground koncertjén is hatalmas volt a tömeg a Félszigeten, mindenki tombolt, és a rendezvény egyik legsikeresebb fellépése volt.
Á: Tehát ne felejtsétek, PopSuli.ro. Itt hallgathattok erdélyi zenét, és ha zenészek vagytok, hát jelentekezzetek.
G: Megígérjük, hogy ha jó zenét küldötök, akkor azt mi le fogjuk játszani a rádióban.
